A JP Morgan egy vagyont fizet a válságért

A JP Morgan és leányvállalatai kockázatos jelzálog-papírokat hozott forgalomba, amelyek nagyban hozzájárultak a 2008-as pénzügyi válság kialakulásához. A 13 milliárd dolláros kárrendezéssel elérik, hogy megszűnjenek a cég ellen folyó polgári perek.

A JPMorgan 13 milliárd dolláros kárrendezést fizet ki azért, hogy megszüntessék az ellene folyó polgári peres eljárásokat, amelyeket a 2008-as pénzügyi válságot megelőző derivatív ügyletei miatt indítottak - jelentette be kedden hivatalosan a legnagyobb vagyonnal rendelkező amerikai bank és az amerikai igazságügyi minisztérium.
A JPMorgan és az igazságügyi tárca egy hónappal ezelőtt kötött előzetes egyezséget a bedőlt kockázatos jelzálog-alapú ügyletekről. A megállapodást a minisztérium a legnagyobb kárrendezésnek minősítette, amelyet az Egyesült Államokban valaha is egyetlen entitással megkötöttek.
Noha a pénzintézet ellen a kifizetés fejében nem folyik majd polgári peres eljárás, a bank nem mentesül az esetleges büntetőjogi felelősségre vonás alól, és az ellene egyéb ügyekben folytatott vizsgálatok sem állnak le. A bank felhívta rá a figyelmet, hogy a kormányzat nem találta nyomát bűncselekménynek.
Sajtójelentések szerint a megegyezést a JPM vezérigazgatója, Jamie Dimon kezdeményezte Eric Holder igazságügyi miniszternél, miután kiderült, a tárca egy sajtóértekezleten kívánja bejelenteni, hogy problémás ügyletek miatt több eljárás indul a bank ellen. A JPM és leányvállalatai kockázatos jelzálog-papírokat hozott forgalomba, amelyek nagyban hozzájárultak a 2008-as pénzügyi válság kialakulásához.

Sodródunk lefele, ami talán rosszabb a válságnál

Tiszta a lelkiismerete, de döntéshozóként erélyesebbnek kellett volna lennie a devizahitelezés miatt: bár kiabált, de homokot kellett volna szórni a gépezetbe - mondja Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke. Nekiállt megírni történeteit abból a hat évből, amelyet élete egyik legnyomorúságosabb és egyben legizgalmasabb időszakának tart, de ez nemcsak az ő könyve lesz, hanem az akkori jegybank minden munkatársáé.

Fél évvel ezelőtt lemondott a Magyar Nemzeti Bank alelnöki posztjáról. A jegybanktörvény azt megtiltja, hogy az első fél évben a hazai pénzügyi szférában helyezkedjen el az MNB volt elnöke, alelnöke, monetáristanács-tagja, de némasági fogadalmat nem ír elő. Az ön hangját nem lehetett hallani az elmúlt fél évben, miért?

hirdetés

Nemcsak én nem szólaltam meg gazdaságpolitikai, még kevésbé monetáris politikai kérdésekben, hanem Simor András volt elnök és Karvalits Ferenc volt alelnök sem, akik velem együtt a jegybank előző vezetését alkották. Mégpedig azért nem, mert úgy érezzük, nem elegáns visszaszólni, kívülről aktuális jegybanki döntéseket minősíteni.
Tanárként továbbra is a gazdaságpolitika közelében vagyok - az ELTE-n, az IBS-ben, a Corvinuson és szakkollégiumokban vannak óráim -, esettanulmányok keretében dolgozzuk fel a diákokkal a válság előtti és válság alatti monetáris politikai döntéseket. Olyan izgalmas monetáris tanácsbeli döntési helyzeteket boncolgatunk, amelyekben megosztott volt a szavazati arány. Az MNB-honlapról is letölthető információkból látszik, hogy ezekben az esetekben egyáltalán nem volt egyértelmű a helyzet megítélése - a tények gyakran ellentmondásos következtetések levonását tették lehetővé. Az az érdekes, hogy a diákok szimulációján ugyanazok a dilemmák merültek fel, mint amelyekkel mi is küzdöttünk ezeken az üléseken. Még a szavazati arány is úgy alakult eddig a tanórákon (eddig már két ilyen alkalom volt), mint akkoriban a jegybankban. Ez is azt mutatja, hogy nincs egyértelmű döntés, nincs tuti megoldás.

Megfizetnek a válságért a lúzerhitelek kufárai

Egyre nagyobb büntetéseket varrnak a bankok nyakába az Egyesült Államokban a válságot előidéző machinációkért. Sőt már olyan vezető is akad, akit személyesen felelőssé tett a bíróság. Nem is teljesen alaptalanul: volt olyan bank, ahol a vezetők elvárása volt, hogy a gyakran képzetlen ügyintézők naponta legalább egy jelzáloghitel-szerződést kössenek. Olyanoknak is, akikkel egyébként nem kellett volna. A közvélemény bűnösöket akar.

Ha valakit zavarna, hogy még mindig nem tudja, személy szerint kit szidhat a világgazdaságon 2008 végétől végigsöprő, a hatását számos területen máig fájdalmasan éreztető válság miatt, jelentjük: az amerikaiak megtalálták a bűnöst. Egy Rebecca Mairone nevű banki középvezető az illető.

A felelősségét megállapító manhattani esküdtszék azt természetesen nem mondta ki, hogy egyedül az ő sara lenne az amerikai bankszektor öt évvel ezelőtti megroggyanása és az ezt követő globális gazdasági krízis (ez nyilván nem is lenne igaz). De tény, hogy eddig nagyon kevés embert marasztaltak el ez ügyben, és őket sem kimondottan a válság fő okának tartott mérgezett hiteltermékek burjánzása miatt - Maironét pedig éppen az ebben játszott szerepéért bélyegezték meg.
Nem véletlenül. A döntés, mely büntetésről egyelőre nem szól, kimondja, hogy a 2008 előtt a legnagyobbnak számító amerikai jelzáloghitelező, a Countrywide Financial szándékosan átverte a két állami irányítás alatt lévő nagy amerikai jelzáloghitel-finanszírozót azzal, hogy jó minőségűnek mondott kockázatos hiteleket adott el nekik.
Miután kiderült, mekkora a baj, a Freddy Mac és Fannie Mae becenéven ismert két céget rengeteg állami pénzből kellett megmenteni.

Nem fizetik hiteleiket a spanyolok

A spanyol bankok által kihelyezett, nem teljesítő hitelek összege meghaladja a 180 milliárd eurót. Már fél éve folyamatosan nő a rossz hitelek aránya.

Újabb rekordot ért el a nem teljesítő banki hitelek aránya Spanyolországban: augusztusban 12,1 százalékra emelkedett a júliusi 11,97 százalékról.
A központi bank adatai szerint júliushoz képest több mint 2 milliárd euróval, 180,7 milliárd euróra nőtt a spanyol bankok által kihelyezett, nem teljesítő hitelek összege. Augusztusban már a hatodik egymást követő hónapban nőtt a rossz hitelek aránya Spanyolországban. A rosszhitel-állomány több mint tízszeresére nőtt 2007, a gazdasági válság kezdete óta.
A spanyol gazdaság recesszióban volt az elmúlt négy év nagy részében, a munkanélküliség meghaladja a 26 százalékot. Emiatt egyre több vállalkozás és magánszemély marad el a törlesztőrészletekkel.

Kísért a múlt, jön az újabb összeomlás?

Egy érdekes, bár nem sok jót ígérő összehasonlítást tett a híres részvénypiaci guru a jelenlegi, és az 1928-30-as időszak között, aminek alapján újból eljöhet a világvége.
Igen borús képet fest az előttünk álló időszakról a széles körben követett részvénypiaci elemző Tom DeMark. Ugyanis a szakértő egy igen szemléletes ábrán hasonlítja össze az 1928 januárjától 1930 április végéig tartó időszakot, a 2012 májusától datálódó amerikai tőzsdei teljesítménnyel.
Ennek alapján pedig nem sok jóra számíthatunk, hiszen egy hatalmas tőzsdei esés rémképe sejlik fel előttünk.

Öt éve omlott a fejünkre a rendszer

Ma öt éve, a Lehman Brothers akkora sokkot okozott a piacokon, melyet piaci szereplő már nagyon régen nem. 2008 szeptember 15-én a Lehman csődöt jelentett, és olyan folyamatokat indított el, melynek következményeit még ma is viselik a gazdasági szereplők, valamint a világ bármely pontján élő emberek is.

Napra pontosan öt évvel ezelőtt történt, ami alapvetően változtatta meg a mindennapokat, az esemény, ami nem csak óriási sokkot, és törést okozott a pénzügyi életben, hanem szinte teljesen megbénította a pénzpiaci szereplőket, majd később milliókat tett munkanélkülivé, és végül földönfutóvá. A Lehman-csőd.

Ahelyett, hogy (véleményünk szerint a lehetetlenre vállalkozva) megpróbálnánk minden egyes apró részletét bemutatni napjaink talán legfontosabb eseménysorozatának, inkább átfogó, és egyben érdekes képet szeretnénk adni az olvasók számára, hogyan is zajlott le a folyamat, milyen tényezők vezettek a válsághoz, és melyek voltak azok a legfontosabb dátumok, amik végül kulcsfontosságúnak bizonyultak.

Barroso: Ez a válság más

A világot sújtó válság nem ciklikus, hanem strukturális, ezért még nem érdemes várni a végét José Manuel Barroso szerint.

Bár vannak biztató jelek, nem lehet elégedetten hátradőlni, a válságnak nincs vége - jelentette ki az Európai Parlament plenáris ülésén, Strasbourgban elmondott évértékelő beszédében az Európai Bizottság elnöke.
A korábban nagy piaci nyomás alatt álló országok immár olcsóbban, alacsonyabb kamatok mellett tudnak kötvényeket kibocsátani, és a bizalom is erősödik. A kilábalás már feltűnt a láthatáron, de továbbra is figyelemre és fegyelmezettségre van szükség, mert "egy fecske nem csinál nyarat" - értékelte a helyzetet José Manuel Barroso.
"Egyetlen jó (gazdasági) negyedév nem jelenti azt, hogy kikerültünk a gazdasági viharzónából, de azt bizonyítja, hogy jó úton járunk" - mondta a bizottsági elnök. Barroso az elmúlt évek eseményeit összefoglalva megjegyezte: a pénzügyi válság Amerikából indult 2008-ban, de Európa "felvette a kesztyűt", és azóta sok olyan dolog történt, ami öt éve elképzelhetetlennek tűnt.
A pénzügyi szektor alapvető átalakuláson esett át, a kormányok hatékonyabban működnek együtt, és 700 milliárd eurót fordítottunk a válságba került országok visszahúzására a szakadék széléről - vázolta Barroso az eredményeket, e legutóbbit a valaha volt legnagyobb stabilizációs kísérletnek nevezve.
Gazdasági szempontból a bizottság elnöke a bankunió megteremtését nevezte az első és legfontosabb feladatnak. Barroso hangsúlyozta: annak érdekében, hogy a bankok megmentésének, szanálásának költségeit ne az adófizetők állják, most az egységes bankszanálási mechanizmus létrehozására kell összpontosítani.
Barroso azt is leszögezte, hogy az EU minden eszközét beveti, de kiemelte, hogy nem minden eszköz van uniós szinten, vagyis a tagállamoknak is van tennivalójuk az ügyben. A bizottság elnöke szerint sok mindent lehet és kell is még tenni az európai parlamenti választások előtt.
"Most nem szabad bedobni a törülközőt, hanem feltűrt ingujjal kell nekilátni a munkának" - hangsúlyozta José Manuel Barroso, aki szerint ez a válság az igazi stresszteszt Európa számára.
"Senki ne gondolja, hogy utána majd minden úgy lesz, mint régen (...), aki így vélekedik, az téved. Ez a válság most más. Ez nem ciklikus válság, hanem strukturális válság" - nyomatékosította a bizottság portugál vezetője. A brüsszeli testület első embere arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad egyes tagállamokra mutogatni és pellengérre állítani államokat a válság kialakulásának vagy elmélyülésének felelőseiként.

A G20-csúcson eldőlhet Szíria sorsa

Kétnapos G20-csúcs kezdődik csütörtökön. Szentpéterváron eredetileg azért gyűltek össze a világ vezető politikusai, hogy megoldást találjanak a világ gazdasági problémáira, de mindenki a Szíria elleni fellépésre és a Putyin-Obama vitára kíváncsi.

Oroszországban megkezdődött a G20-csoport állam és kormányfőinek kétnapos csúcstalálkozója, amelynek fő témája a világgazdasági helyzet áttekintése. Csütörtökre Gazdasági növekedés és globális gazdaság címmel hirdettek meg vitát, és a várakozások szerint a pénteki zárónyilatkozatban konkrét elképzeléseket vázolnak fel a válságból való kilábalásról, a munkahelyek megőrzéséről és az adóreformról. A legfejlettebb gazdaságú országok és az Európai Unió képviselői külön-külön is tanácskoznak, és a házigazda Vlagyimir Putyin orosz elnök programja különösen sűrűnek ígérkezik: négyszemközt találkozik Hszi Csin-Ping kínai államfővel és Abe Sindzo japán kormányfővel, majd az európai Unió képviseletében Enrico Letta olasz miniszterelnökkel.
Mivel a szíriai rendezés nem része a hivatalos programnak, külön tárgyalásokon esik majd szó az amerikai beavatkozásról, ezt azonban a jelek szerint sokkal égetőbb problémának tartják a világ vezető politikusai, mint az eredeti tervekben meghirdetett válságrendezési stratégiákat. A legnagyobb jelentőségű Putyin és Barack Obama amerikai elnök megbeszélése, amelynek fő témája a szíriai katonai beavatkozás lesz. Külön, dedikált Putyin-Obama találkozó nem lesz, de "így vagy úgy", biztosan leül egymással beszélni a két államfő - ezt az orosz elnök szóvivője jelentette be.

Itt az újabb gazdasági válság

Egy újabb világgazdasági válság első szakaszában járunk, amiért elsősorban a Fed okolható. Ezt állítja Stephen S. Roach, a Morgan Stanley vezető közgazdásza, aki szerint az amerikai jegybank az egyik legfőbb bűnös a feltörekvő piacokról történő brutális tőkekivonás kialakulásában, ami súlyos helyzetbe hozta ezeket az országokat. 

A világgazdaság jelenleg egy újabb válság első szakaszában jár, amiért elsősorban a Fed okolható - véli Stephen S. Roach, a Morgan Stanley vezető közgazdásza. Ennek jelei a feltörekvő piacokon végbemenő ijesztő folyamatok, melynek során menekülni kezdett a tőke ezekből a régiókból, súlyos problémákat okozva a feltörekvő országoknak - írja a Project-Syndicate.

Az indiai, brazil, török, vagy indonéz kötvényhozamok óriásit emelkedtek, ami egyre nagyobb terhet jelent az adott államoknak. A tőkekivonás miatt rémisztő módon gyengül ezeknek az országoknak a devizája, az indiai rúpia például történelmi mélypontot ütött a dollárral szemben, a brazil reál és a dél-afrikai rand pedig értékének már 16-17 százalékát veszítette el idén. Ezek következtében ráadásul a feltörekvő országok részvénypiacai is megrendültek, az indiai és indonéz részvényindex óriásit zuhant az elmúlt napokban.