Tiszta a lelkiismerete, de döntéshozóként erélyesebbnek kellett volna
lennie a devizahitelezés miatt: bár kiabált, de homokot kellett volna
szórni a gépezetbe - mondja Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank volt
alelnöke. Nekiállt megírni történeteit abból a hat évből, amelyet élete
egyik legnyomorúságosabb és egyben legizgalmasabb időszakának tart, de
ez nemcsak az ő könyve lesz, hanem az akkori jegybank minden
munkatársáé.
Fél évvel ezelőtt lemondott a Magyar Nemzeti Bank alelnöki
posztjáról. A jegybanktörvény azt megtiltja, hogy az első fél évben a
hazai pénzügyi szférában helyezkedjen el az MNB volt elnöke, alelnöke,
monetáristanács-tagja, de némasági fogadalmat nem ír elő. Az ön hangját
nem lehetett hallani az elmúlt fél évben, miért?
hirdetés
Nemcsak én nem szólaltam meg gazdaságpolitikai, még kevésbé monetáris
politikai kérdésekben, hanem Simor András volt elnök és Karvalits
Ferenc volt alelnök sem, akik velem együtt a jegybank előző vezetését
alkották. Mégpedig azért nem, mert úgy érezzük, nem elegáns
visszaszólni, kívülről aktuális jegybanki döntéseket minősíteni.Tanárként továbbra is a gazdaságpolitika közelében vagyok - az ELTE-n, az IBS-ben, a Corvinuson és szakkollégiumokban vannak óráim -, esettanulmányok keretében dolgozzuk fel a diákokkal a válság előtti és válság alatti monetáris politikai döntéseket. Olyan izgalmas monetáris tanácsbeli döntési helyzeteket boncolgatunk, amelyekben megosztott volt a szavazati arány. Az MNB-honlapról is letölthető információkból látszik, hogy ezekben az esetekben egyáltalán nem volt egyértelmű a helyzet megítélése - a tények gyakran ellentmondásos következtetések levonását tették lehetővé. Az az érdekes, hogy a diákok szimulációján ugyanazok a dilemmák merültek fel, mint amelyekkel mi is küzdöttünk ezeken az üléseken. Még a szavazati arány is úgy alakult eddig a tanórákon (eddig már két ilyen alkalom volt), mint akkoriban a jegybankban. Ez is azt mutatja, hogy nincs egyértelmű döntés, nincs tuti megoldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése